A mobiltelefon valójában egy különösen fejlett rádió. A telefont Alexander Graham Bell találta fel 1876-ban, a vezeték nélküli kommunikáció pedig az 1880-as évekre vezethető vissza, amikor Nikolai Tesla feltalálta a rádiót, amit 1894-ben az olasz Guglielmo Marconi mutatott be. A két technológia először az autókba szerelhető rádiós telefonban kapcsolódott össze, ez volt az első mobil kommunikációs eszköz. A rádiótelefon-rendszerben egy központi antennatornyot telepítettek minden városba, és egy tornyon keresztül általában 25 csatornát lehetett elérni. Az autóban lévő telefont hozzá kellett csatlakoztatni egy erős adóhoz - ez a központi torony -, amely elég erős volt ahhoz, hogy képes legyen körülbelül 70 kilométerre közvetíteni.
Ebben a rendszerben egyszerre kevés ember tudta a rádiós telefonját használni, mivel nem volt elég csatorna. A celluláris rendszerben viszont kis cellákra osztották fel a városokat. Ez lehetővé teszi a frekvencia újra felhasználását a városon keresztül, így több millió ember tudja párhuzamosan használni a mobiltelefonját. A rádiótelefonokban alacsony energiájú vezetők vannak. A mobiloknak általában két jelzési erőssége van: 0,6 watt és 3 watt (összehasonlításképpen a legtöbb CB rádió 4 wattos). Az alacsony energia előnye, hogy a bázisállomás és a telefonok cellákon belüli transzmissziója nem jut el messzire a cellán kívül, ezért minden cella újra felhasználhatja ugyanazokat a frekvenciákat. A kis energiafogyasztás ugyankkor lehetővé teszi, hogy a mobilokat működtető akkumulátorok mérete is kicsi legyen, szemben a hőskorban külön táskában hordott energiaforrással.
A celluláris felépítés nagy számú bázisállomást igényel, így azután nem meglepő, hogy adótornyokat, antennákat látunk szinte bármerre is nézünk. Minden mobiltelefonhoz speciális kódok társulnak. Ezeknek a kódoknak a segítségével azonosítható a telefon, a telefon tulajdonosa és a szolgáltató. A telefon bekapcsolásakor elküldi ezeket a kódokat, és ez alapján tud a készülék bejelentkezni a rendszerbe. Mindez egy speciális frekvencián történik, ezen keresztül tartja a kapcsolatot egymással a telefon és a bázisállomás. Ha sikerül az azonosítás, akkor a rendszer már követi a telefon helyzetét, így a szolgáltató tudja, hogy melyik cellában vagyunk, hol csörgesse a telefont. Ahogy a cellánk széléhez közeledünk, a cella bázisállomása jelzi, hogy a térerő csökken. Ugyanakkor azt is észreveszi a rendszer, hogy melyik másik cella felé közeledünk, hol lesz erősebb a jel, és egy adott pillanatban jelzést küld a telefonnak, hogy kapcsoljon a másik frekvenciára és a másik cellára.
Techline.hu
Ebben a rendszerben egyszerre kevés ember tudta a rádiós telefonját használni, mivel nem volt elég csatorna. A celluláris rendszerben viszont kis cellákra osztották fel a városokat. Ez lehetővé teszi a frekvencia újra felhasználását a városon keresztül, így több millió ember tudja párhuzamosan használni a mobiltelefonját. A rádiótelefonokban alacsony energiájú vezetők vannak. A mobiloknak általában két jelzési erőssége van: 0,6 watt és 3 watt (összehasonlításképpen a legtöbb CB rádió 4 wattos). Az alacsony energia előnye, hogy a bázisállomás és a telefonok cellákon belüli transzmissziója nem jut el messzire a cellán kívül, ezért minden cella újra felhasználhatja ugyanazokat a frekvenciákat. A kis energiafogyasztás ugyankkor lehetővé teszi, hogy a mobilokat működtető akkumulátorok mérete is kicsi legyen, szemben a hőskorban külön táskában hordott energiaforrással.
A celluláris felépítés nagy számú bázisállomást igényel, így azután nem meglepő, hogy adótornyokat, antennákat látunk szinte bármerre is nézünk. Minden mobiltelefonhoz speciális kódok társulnak. Ezeknek a kódoknak a segítségével azonosítható a telefon, a telefon tulajdonosa és a szolgáltató. A telefon bekapcsolásakor elküldi ezeket a kódokat, és ez alapján tud a készülék bejelentkezni a rendszerbe. Mindez egy speciális frekvencián történik, ezen keresztül tartja a kapcsolatot egymással a telefon és a bázisállomás. Ha sikerül az azonosítás, akkor a rendszer már követi a telefon helyzetét, így a szolgáltató tudja, hogy melyik cellában vagyunk, hol csörgesse a telefont. Ahogy a cellánk széléhez közeledünk, a cella bázisállomása jelzi, hogy a térerő csökken. Ugyanakkor azt is észreveszi a rendszer, hogy melyik másik cella felé közeledünk, hol lesz erősebb a jel, és egy adott pillanatban jelzést küld a telefonnak, hogy kapcsoljon a másik frekvenciára és a másik cellára.
Techline.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése